Hevesy György
(Budapest, 1885. augusztus 1. – Freiburg/Németország, 1966. július 5.)
Kémiai Nobel-díjat kapta: 1943-ban, „az izotópok nyomjelzőként történő alkalmazásáért a kémiai folyamatok vizsgálatában”
Élete röviden
Hevesy György 1885. augusztus 1-jén egy zsidó származású, kikeresztelkedett család nyolc gyermeke közül ötödikként született Budapesten. Szülei Bischitz Lajos és Schossberger Eugénia (Jenny). A nagyiparos, földbirtokos Bischitz család a századforduló idején magyarosította nevét. A nemességet is ekkor kapták, innen ered a „von Hevesy” névhasználat.
Hevesy György 1903-ban a budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett. Vegyészmérnök-hallgatóként a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemre járt, majd tanulmányait Berlinben folytatta. Diplomát a freiburgi egyetemen szerzett, ahol 1908-ban doktorált.
Ezt követően több európai laboratóriumban is dolgozott. A fiatal tudós 1911-ben került Manchesterbe, Ernest Rutherford (kémiai Nobel-díj 1908.) laboratóriumába. Ez az időszak nagy hatással volt későbbi karrierjére. Egyrészt Rutherford olyan kutatási feladattal bízta meg, amely elvezette őt a Nobel-díjat hozó témához, másrészt olyan alkotói légkör vette itt körül, amely mély hatást gyakorolt gondolkodására, kutatási módszereinek kialakítására. Hevesy itt ismerkedett meg a dán Niels Bohrral (fizikai Nobel-díj 1922.), akivel életre szólt barátságot kötött.
Az első világháború idején visszatért Manchesterből, hogy magyar katonaként szolgálhasson. Ideje nagy részét azonban a budapesti egyetemen tölthette. Buchböck Gusztáv (a fizikai kémia első magyarországi egyetemi tanára) szerette volna a tudóst tartós hazai letelepedésre bírni, ezért az egyetemnek egy Hevesy vezette fizikai kémia tanszék létesítését javasolta. A tanszékalapítás ügye csak 1919 tavaszán, Kármán Tódor (közoktatási népbiztos-helyettes az Oktatásügyi Minisztériumban) erőteljes támogatására mozdult előre, ám a Tanácsköztársasággal együtt Hevesy ügye is megbukott: noha ő nem politizált, az a tény, hogy együttműködött Kármánnal, elég volt ahhoz, hogy még az előadói jogot is megvonják tőle.
1920-ban Niels Bohr meghívása Koppenhágába költözött. Itt alapított családot is. 1924-ben feleségül vette a dán Pia Riis-t; házasságukból három lány és egy fiú született. Két évvel később elfogadta a meghívást a freiburgi egyetem fizikai kémia tanszékére. Nyolc éven keresztül ebben a kellemes légkörű intézetben végzett eredményes munkát. Kutatásait a Rockefeller Alapítvány támogatta.
Hitler hatalomra jutása ugyan ránézve nem jelentett közvetlen fenyegetést, de Hevesy 1934-ben visszament Bohr intézetébe, Koppenhágába. Dánia német megszállása idején az angol titkosszolgálat Bohrt az USA-ba menekítette, Hevesynek pedig sikerült Svédországba utaznia. A stockholmi egyetemen örömmel fogadták. A svéd letelepedés adminisztratív nehézségei is elhárultak, amikor 1943-ban neki ítélték a kémiai Nobel-díjat. A díj ugyanis a svéd állampolgárság felvehetőségét is jelentette. Hevesy pedig, aki mindeddig magyar útlevéllel utazgatott, élt a lehetőséggel.
A visszaemlékezések alapján akkor volt elemében, ha kutatómunkával foglalkozhatott, arról beszélgethetett. 76 éves koráig volt aktív kutató, ezalatt megírt négy monográfiát, és csaknem 400 közleményt. 1920 után nem volt kapcsolata a hivatalos Magyarországgal, de szeretett hazalátogatni, és kiterjedt levelezést folytatott általa becsült tudósokkal.
1966. július 5-én tüdőrákban halt meg Freiburgban. 2001-ben hamvait a család kívánságára szülővárosában, Budapesten, a Kerepesi úti Nemzeti Sírkert akadémiai parcellájában helyezték örök nyugalomra. Nevét viseli egy kisbolygó (10 444) és a Hold északi pólusvidékének egyik krátere.
© 1907-2025 - Magyar Kémikusok Egyesülete All rights reserved | web: Hedi webdesign