Örkény István vegyészmérnök – ez a titulus áll az egyszerű névjegykártyán, amely az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár (a mai nevén Egis gyógyszergyár) Gyógyszerismertető Osztályának tudományos munkatársa számára készült. A kis kártya önmagában is kivételes helyzetet jelez, hiszen természettudományos végzettségű, szakmai munkát végző írót keveset tart számon a magyar irodalomtörténet. Örkény pályáján ráadásul éppen akkor állt be teljes művészetét meghatározó fordulat, amikor 1958 és 1963 között, az irodalomból kiszorítva a gyógyszeriparban dolgozott.
Örkény István 1912-ben született Budapesten, jómódú polgárcsalád gyermekeként. Édesapja gyógyszerész volt, tulajdonosként több nagy forgalmú, elegáns patikát vezetett. Bár Örkény már fiatalon is irodalmi ambíciókat táplált, atyai óhajra gyógyszerészi és vegyészmérnöki képesítést szerzett. Azonban egyik szakmáját sem volt módja gyakorolni, nem sokkal az után, hogy átvette diplomáit, munkaszolgálatos behívott kapott, majd hadifogságba esett. 1946-ban tért csak haza Budapestre, és belevetette magát az irodalmi életbe.
Az ötvenes években Örkény sokat és sokfélét írt, művei – a rendszer engedte kereteken belül – megjelenhettek. Baloldali, mi több, kommunista írónak vallotta magát, írói tevékenységére biztosnak tűnő egzisztenciát alapozhatott. Mint sok író, ő is rokonszenvezett az 1956-os forradalommal, a Szabad Kossuth Rádió „Hazudtak éjjel, hazudtak nappal, hazudtak minden hullámhosszon…” kezdetű beköszöntője is tőle származik.
A forradalom elfojtása után rövidesen az írókra is lecsapott a hatalom – a (kultúr)politikai vezetők úgy vélték, az íróknak tevékenységük, véleményformáló szerepüknél fogva döntő jelentőségük volt az események alakításában. Örkényt, számos pályatársával ellentétben, nem börtönözték be, sőt, formálisan meg sem vádolták semmivel, ám egyszer csak a periférián találta magát. Állásából elbocsátották, megbízásait visszavonták, új felkéréseket nem kapott. Kétgyerekes családapaként megélhetés nélkül maradt, s felesége is hamarosan benyújtotta a válópert.
Mivel Örkény – a legtöbb íróval ellentétben – természettudományos képzettséggel rendelkezett, kézenfekvő ötlet volt eredeti szakmájában elhelyezkednie. Saját kérésére került az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárba (mai nevén Egis Gyógyszergyár), ahol hamar a frissen alakuló Gyógyszerismertető Osztály munkatársa lett. Leporolta sosem használt gyógyszerészi és vegyészmérnöki ismereteit, és a gyár számos, újonnan kifejlesztett termékéhez írt tájékoztató anyagokat, akár külföldi szakirodalom alapján (jól beszélt németül, angolul és franciául is). Bár semmi reménye nem volt, hogy valaha újra közölni fogják műveit, nem hagyott föl az írással sem. Ezekben az években, minden elvárástól mentesen talált rá saját hangjára. Ekkor kezdett kísérletezni a groteszkkel, ekkor születtek a Tóték és a Macskajáték, és ekkor írta az első Egyperces novellákat is.
Az író később sokszor kapta meg a kérdést, mit tart egyedi stílusa sarokkövének. Ilyenkor legtöbbször a természettudományok, a kémia egyértelműségét, világosságát nevezte meg, amelyet az irodalomba is igyekezett átültetni. „Amit én a természettudományból magammal hoztam és mindig is megőriztem: a gondolatok legegyszerűbb és cáfolhatatlanságra törekvő megfogalmazásának igénye működött bennem. […] Igyekeztem valami hasonlót az irodalomban is, a prózában is megvalósítani. Tehát olyan kikezdhetetlen érvényességű mondatokat próbáltam írni, amelyeket magyarul szólva evidenciáknak neveznek” – fogalmazott egy interjúban.
A politikai helyzet lassú változásával a bebörtönzött, kiszorított írók helyzete is megváltozott. Örkénynek is közölni kezdték novelláit az irodalmi lapok, majd lassan új megbízásokat is kapott: egy színdarabra, forgatókönyvre kérték föl. Végül 1963-ban vált meg szerény, de biztos jövedelmet nyújtó gyári állásától. Ma az irodalomtörténet a gyógyszergyári évek alatt beállt fordulattól tartja számon műveit.
Örkény maga úgy tartotta, a háborús élmények hatására vált érett íróvá, az irodalomtörténet (és az olvasóközönség) megítélése szerint pedig második elhallgattatásának évei tették jó íróvá, akinek művei időtállónak bizonyultak. Természettudományos szemlélete, egyszerűségre, átláthatóságra való törekvése nélkül nem lehetett volna, az, ami: a magyar irodalom egyedi hangú, ma is megkerülhetetlen alakja.
Bővebben: KITEKINTÉS (mke.org.hu)
© 1907-2025 - Magyar Kémikusok Egyesülete All rights reserved | web: Hedi webdesign